Úgy kezdődött... Na jó hagyjuk a felesleges dumát! Augusztus 1.=A Világ legrosszabb nap. Délután fél egykor összetörtem. És akkor követtem el a legnagyobb hibát az egész életemben. Az internetbe menekültem. Dávid egy kedves srác,aki folyton mellettem állt a legjobb barátom volt. Csak volt... Mert az "Ős Ellenségem"(Lizi) gondolt egyet és ráhajtott. Ő pedig ott hagyott engem és elment a kis ri... hülyével. Na igen,ekkor történt a hirtelen váltás és én,aki nyugodtan élt kapott egy óriási pofont. Az Élet Nagy Pofonát. Akiben a legjobban biztam,sarkon fordult és elment. Elment.... és soha nem jön vissza. Ennek a drámának a helyszine egy kis kávézó,ahol az én iskolámból nagyon sok diák jár ide. A továbbiakban nem maradtam ott,hanem (természetesen) haza rohantam. És azt hittem,hogy nekem ez a legjobb,ha mindenhova kiposzttolom,hogy most engem jól átvágtak, cserben hagytak stb. Igen,de aztán jöttek a negativ visszajelzések. És akkor jöttem rá,hogy életem legnagyobb hibáját követtem el;mert olyanok is visszairtak akiket nem ismerek és mondták,hogy ezt nem lehet problémának nevezni. De nekem az volt! Egy nagy,sőt óriási probléma,mert nekem nem volt több barátom. Csak Ő volt.....
Lassan ez is megoldódott. Mondjuk nem szereztem új barátokat,de nem voltam magányos. Javult a kapcsolatom a tesvéreimmel, jobbak lettek a jegyeim, elkezdtem rajzolni és kitöröltem minden regisztrációm az interneten.Igen, képes voltam megszabadulni mindentől ami a múltamhoz kötött. Mindentől amit utáltam. Annyi az internet számomra,hogy rámegyek ha profin leakarok rajzolni valamit, kutatok, lecke és a YouTube. Ja igen,csak oda vagyok bejelentkezve. És most megyek egy nagyon jó táborba és remélem,hogy ott szerzek barátokat. +A főszereplő neve Mária és most megy 6.-ba.
Ut.:Ez nem saját tapasztalatból készült.
Sasami